A parfümkészítő iparban a leggyakrabban használt állati eredetű illatanyagok a pézsma, a cibet, a szürke ámbra és hódzsír. A pézsmaszarvas nemi váladékából nyerik a pézsmát, de a pézsmapocok és a floridai kajmán is hasonló illatanyagot termel. A cibet a cibetmacska farka alatt található páros zacskóban termelődik. A szürke ámbra az ámbráscet váladéka, ami tengerben lebeg. Egyes szakértők véleménye szerint az ámbra képződését a cet egy betegsége váltja ki. A hódzsír a hód mirigyváladéka, ami frissen sűrű, folyékony anyag, de kereskedelmi forgalmazása előtt füstöléssel kiszárítják. Az állati eredetű illatanyagok jóval tartósabbak, lassabban illannak el, mint a növényiek. A belőlük készült parfümök a legdrágábbak a világon.

A parfümiparban felhasznált növényi illatanyagok származhatnak a levelekből ( menta, zsálya, tömjén) a kéregből (fahéj), a fatörzsből (szantálfa, cédrus) , a virágszirmokból (rózsa, viola), a gyökerekből (liliom), a gyümölcshéjból (narancs). Egyes növényeknél a belőle termelődő gyantaszerű váladékot hasznosítják (kámforfa, mirha). Hosszú időn keresztül a franciaországi Grasse volt a parfümkészítés fellegvára, de az általuk alapanyagként használt növényeket más országokban is termesztették. Törökország, Bulgária, India, Szíria voltak híres virágtermesztők. Isztambul rózsaesszenciájáról volt különösen híres.

A szintetikus anyagokat speciális kémiai folyamatok útján nyerik. Az alapanyag legtöbbször kátrány, acetilén, kőszén. Az ezekből nyert szintetikus anyagok keverési aránya adja meg az illatosító jellegzetes aromáját.

Kulcsszerepe van az alkoholban feloldott illatanyagok koncentrációjának is. A parfüm 18-20 százalékos koncentrációjú, míg egy parfum de toilette 10-18 százalék között változhat. Az eau de toilette koncentrációja 10 százalékos, míg a kölnivízé 2,5-5 százalék.